Egy másik módja a kiterjeszkedésnek, hogy elképzeled, hogy olyan hatalmas vagy, mint maga az univerzum. Vagy ha ezt túl nagynak és gyorsnak érzed, akkor próbáld ki azt, hogy kitöltöd a szobát, amelyben vagy aztán onnan terjeszkedsz tovább és egyre nagyobb és nagyobb leszel.

Érzed, ahogy változik?

Amikor a dolgok intenzívvé válnak, akkor összehúzzuk magunk körül a teret. Amikor ezt tesszük, azzal csak növeljük az intnezitást és még nehezebb lesz hozzáférni a lehetőségek teréhez. Hajlandó lennél kipróbálni ezt a napod során?

Végy egy mély lélegzetet, engedd meg, hogy belerelaxálj a testedbe. Most az éberséged tágítsd ki arra a térre is, ami a testeden kívül van. Terjeszkedj ki és töltsd ki az épületet, amelyben vagy. Aztán töltsd ki a várost, az országot és a kontinenst. Terjeszkedj tovább a föld mélyére és felfelé az égbe. Előre és hátrafelé és mindkét oldalra is. Terjeszkedj ki az óceánokig és a hegyekig. Egész fel a holdig és a naprendszerig aztán a galaxisokig.

Nem lehet elmondani, hogy mindezt hogyan kell. És ez nem arról szól, hogy akard, hogy megcsináld, hanem csak engedd meg.

Próbáld megkeresni a lényed külső határait…. és ha ezt most megpróbáltad, akkor látod, hogy nincsenek külső határaid. Mert ez vagy te a végtelen lény, amely valójában vagy. Mindaz a szilárdság és nehézség, amely beragasztva tart, itt már nem létezik.

Milyen lenne, ha az életedet ebből a térből teremtenéd?

Lehetséges lenne, hogy bárki vagy bármi megállítson valaha?